LETARTÓZTATÁS SZABÁLYAI
A letartóztatás, az őrizetbe vétel a büntetőeljárások során alkalmazható legszigorúbb kényszerintézkedések közé tartoznak és szinte egytől egyig váratlanul és felkészületlenül érik a kényszerintézkedést elszenvedő személyeket.
Az a személy, akit őrizetbe vettek, később esetleg elrendelték a letartóztatását (korábbi előzetes letartóztatását) egy feldúlt és kiszolgáltatott helyzetben van és nagy valószínűséggel nincs tisztában az őt megillető eljárási jogokkal és kötelezettségekkel.
Sok esetben ebben a félelmetes helyzetben a kényszerintézkedést elszenvedő személy nem tudja kontrollálni magát, nem tud reális döntést hozni, így azt sem tudja eldönteni, hogy a vele szemben álló hatóság tagjai részére milyen nyilatkozatokat tegyen, egyáltalán mondjon-e bármit is. Ezek a pillanatok a büntetőeljárás talán legkritikusabb pontjai, mert a kényszerintézkedést elszenvedő személy minél hamarabb szeretne hazamenni a családjához és akár olyan nyilatkozatokat is tesz, amelyek a későbbi védekezését drasztikusan csorbíthatják. 98%-os bizonyossággal elmondható, hogy egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben még a legrátermettebb és legnyugodtabb típusú személyek sem tudnak úgy cselekedni, ahogyan azt az adott helyzet megkövetelné.
Amennyiben hozzátartozóját őrizetbe vették vagy letartóztatták, esetlegesen Önt fenyegeti ilyen veszély, ne késlekedjen felkeresni Ügyvédi Irodánkat, hogy egy büntetőjogban jártas és tapasztalt ügyvéd már az eljárás kezdeti szakaszában professzionálisan el tudja látni a védelmet.
Mi is az a letartóztatás? (korábbi nevén előzetes letartóztatás)
A kényszerintézkedések egyik leggyakrabban alkalmazott formája a letartóztatás, melyet a büntetőügyben eljáró hatóságok, a büntetőeljárási törvényben meghatározott esetekben és módon, a büntetőeljárás sikere érdekében eljárási célokra alkalmaznak.
A letartóztatás olyan kényszerintézkedés, amely az egyébként bűnösnek nem tekinthető személy (terhelt) személyi szabadságának a jogerős ügydöntő határozat meghozatalát megelőző bírói elvonása, aki a bűncselekmény alapos gyanújával terhelt vagy akivel szemben már vádat emeltek. Nem büntetőjogi szankció, hanem kizárólag az eljárás sikerességét szolgáló, részben preventív jellegű kényszerintézkedés.
A kényszerintézkedések alkalmazásának, így letartóztatás alkalmazásának is a büntetőeljárási törvény rendkívül szigorú feltételeket támaszt, és a feltételek fennállása esetén is a letartóztatás csak akkor rendelhető el vagy tartható fenn, ha az elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó más eljárási cselekmény vagy intézkedés útján nem biztosítható.
Letartóztatás elrendelésére, fenntartására, meghosszabbítására az ügyészség indítványára kizárólag a bíróság jogosult.
A letartóztatás célja
A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés célja a büntetőeljárás eredményes lefolytatása, a büntető igény hatékony érvényesítése, a büntetőeljárás sikerének biztosítása és a büntetés esetleges végrehajthatóságát célzó intézkedés, amely nem ellentétes az ártatlanság vélelmével, mert fogalmilag nem büntetés. Tulajdonképpen ez azt jelenti, amennyiben a büntetőeljárás végén az eljárás alá vont személyt felmentik, a letartóztatás miatt elszenvedett sérelmekért kártalanításra jogosult.
A büntetőeljárási törvény úgy fogalmaz, hogy akkor lehet valaki letartóztatását elrendelni, ha kizárólag így biztosítható:
- a terhelt jelenléte
- a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása
- a bűnismétlés megakadályozása másképpen nem kerülhető el
A büntetőeljárás elrendelése során a nyomozási bíró vagy a későbbiekben a tárgyaló bíró azt veszi figyelembe, hogy a kényszerintézkedéssel elérni kívánt eredmény vagy cél érdekében szükséges-e a legszigorúbb kényszerintézkedés (letartóztatás) esetleg enyhébb kényszerintézkedés (bűnügyi felügyelet) alkalmazása. Ezen döntése során az alábbi körülményeket veszi figyelembe:
- a bűncselekmény jellege
- a nyomozás állása és érdeke
- a terhelt személyi és családi körülményei
- a terhelt és a büntetőeljárásban részt vevő más személy viszonya
- a terheltnek a büntetőeljárás előtt és az eljárás során tanúsított magatartása
A letartóztatás elrendelésének feltételei
A törvény szigorú követelményeket fogalmaz meg a kényszerintézkedések alkalmazásával kapcsolatosan, így egyrészt fent kell állni a letartóztatás általános feltételeinek, amelyet a Be.276.§ (1) bekezdése akképpen szabályoz, hogy szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban a terhelttel szemben személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének, meghosszabbításának és fenntartásának akkor van helye, ha:
- a terhelt bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható vagy vele szemben vádat emeltek, továbbá
- a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés céljának eléréséhez ez szükséges és az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható.
A letartóztatás (enyhébb kényszerintézkedés) elrendelésének, meghosszabbításának, fenntartásának valamennyi, általános feltételein túl fent kell állnia legalább egy darab különös feltételének, melyek az alábbiak:
- a terhelt jelenlétének a biztosítása érdekében, ha
megszökött, szökést kísérelt meg, a bíróság, ügyészség, nyomozóhatóság elől elrejtőzött, vagy megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, így különösen megszökne vagy elrejtőzne - a bizonyítás megnehezítésének meg meghiúsítása érdekében, ha
a terhelt a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlített, jogellenesen befolyásolt, vagy tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot, vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett a bizonyítás meghiúsítása érdekében vagy megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a bizonyítást veszélyeztetné, így különösen a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlítene, jogellenesen befolyásolna, tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisítene, meghamisítana vagy elrejtene, - a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében, ha
a terhelt a gyanúsítotti kihallgatását követően az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatta, vagy a gyanúsítotti kihallgatását követően elkövetett újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt gyanúsítottként hallgatták ki, illetve megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatná vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.
A letartóztatás időtartama
A kényszerintézkedés időtartama különbözőképpen kerül szabályozásra a vádemelésig terjedő időszakban és a vádemelést követő időszakban.
Ha a vádemelés előtt történik a letartóztatás elrendelése, úgy a letartóztatás időtartama első alkalommal az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tarthat.
Az egy hónap lejártát követően a feltételek változatlan fennállása esetén az ügyészség indítványára a letartóztatást a bíróság az elrendeléstől számított 1 év elteltéig, alkalmanként legfeljebb 3 hónappal, ezt követően alkalmanként legfeljebb 2 hónappal hosszabbíthatja meg.
Ha a vádemelést követően továbbra is szükségesnek mutatkozik a legszigorúbb kényszerintézkedés fenntartása, úgy arról már nem a nyomozási bíró dönt, hanem a büntetőügyet tárgyaló bíróság, azon szabály betartásával, hogy az elsőfokú vagy a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott letartóztatás legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart.
A fenti szabályok figyelembevételével a letartóztatás felső határa akképpen alakul, hogy legfeljebb
- egy évig tart, ha a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb,
- két évig tart, ha öt évnél nem súlyosabb,
- három évig tart, ha tíz évnél nem súlyosabb,
- négy évig tart, ha tíz évnél súlyosabb,
- öt évig tart, ha a terhelttel szemben életfogytig tartó
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
Fontos változás, hogy 2022. március 1. napjától a letartóztatás felső határa további egy évvel meghosszabbodik, abban az esetben például, ha
- a vádemelésre bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt
- a vádemelésre terrorcselekmény bűntette miatt került sor
- a vádemelésre előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés bűntette miatt került sor
- a bíróság megállapítja, hogy a letartóztatásban lévő terhelt a vádemelést követően megszökött, szökést kísérelt meg, mást megfélemlített vagy jogellenesen befolyásolt, vagy bizonyítékot tüntettet el, hamisított meg.
Mikor szűnik meg a letartóztatás?
A letartóztatás megszüntetése iránt az ügyészség, a terhelt, illetve a védője terjeszthet elő indítványt, ugyanúgy, mint az egyéb, személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések elrendelése tekintetében is. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy enyhébb kényszerintézkedés alkalmazása érdekében nyújtanak be az arra jogosultak indítványt, azonban ezen indítvány elbírálására is az egyéb indítványok elbírálására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A letartóztatás megszüntetése vagy az enyhébb kényszerintézkedés elrendelése iránti indítványt a bíróság érdemben megvizsgálja, és erről határozatot hoz. Ha az indítványt nem az ügyészség terjesztette elő, akkor a bíróságnak be kell szerezni az ügyészség észrevételét vagy indítványát, majd ezt követően hozza meg a döntését a kényszerintézkedés tárgyában.
Kizárólag a bíróság van abban a helyzetben, hogy a letartóztatást megszüntesse, vagy enyhébb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést alkalmazzon.
Óvadék
A letartóztatás megszűnésének a mindennapi életben is ismert egyik módja az, amikor a bíróság egy meghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátásával a fogvatartott letartóztatását megszünteti, vagy enyhébb kényszerintézkedés alkalmazását rendeli el. Az óvadék ellenében történő szabadlábon történő védekezés részletes szabályait jogszabály határozza meg, és a megfelelő feltételek fennállta esetén a bíróság dönt annak alkalmazásáról, mértékéről, vagy elutasításáról az erre irányuló indítvány alapján.
Letartóztatás végrehajtása
Az általános gyakorlatban a letartóztatás végrehajtására az illetékességgel rendelkező büntetés-végrehajtási intézetet jelöli ki a letartóztatást elrendelő nyomozási bíró, az ügyet tárgyaló bíróság az ügyészség indítványára. Ezen gyakorlat alól természetesen vannak kivételek, így például a rendőrségi fogda is kijelölhető a letartóztatás végrehajtásának helyéül, ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak.
Fogvatartásban lévő személyek kapcsolattartása, csomag küldése és fogadása
A fogvatartásban lévő személyekkel történő kapcsolattartást, a részükre történő csomag és pénzküldést külön törvény szabályozza és annak részletes szabályairól az adott büntetés-végrehajtási intézet dönt.
A fogvatartottak az alábbi formában jogosultak kapcsolatot tartani:
- levelezés
- telefonbeszélgetés a bv. intézet által biztosított telefonnal és
- telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás
- csomag küldése és fogadása
- látogató fogadása
A hozzátartozókkal történő kapcsolattartást általában az ügyészség jóváhagyásával, szigorú szabályok betartása mellett heti és havi rendszerességgel engedélyezett, vagy a telefonon történő kapcsolattartás engedélyezése esetén akár napi rendszerességgel is hívhatja a fogvatartásban lévő személy az engedélyezett kapcsolattartóit. Fontos megjegyezni, hogy a fogvatartottak kizárólag a bv. intézet által biztosított telefonnal vagy skype esetén számítógéppel jogosultak kapcsolatot tartani a hozzátartozókkal. A csomagok küldésére és fogadására pedig a büntetés-végrehajtási intézet által kialakított zárt láncú csomagküldési rendszeren van lehetőség, így mindig a büntetés-végrehajtási intézetnél kell érdeklődni a büntetés-végrehajtási intézetbe beküldendő tárgyakról, tisztálkodási szerekről, gyógyszerekről.
Ezen korlátozások alól kivételt képez a fogvatartott védelmét ellátó védőügyvéddel történő kapcsolattartás, akivel ellenőrzés és időkorlát nélkül, már a büntetés-végrehajtási intézetbe történő bekerülés első napján jogosult kommunikálni a letartóztatott személy. A védőügyvéd tehát az az egyetlen személy, akiben a fogvatartott megbízhat, kommunikálhat, kialakíthatja a védelmi taktikát, és a fogvatartott személy állapotáról tájékoztatni tudja a hozzátartozókat.
Ezért is rendkívül fontos, hogy egy megfelelő tapasztalattal rendelkező, büntetőjogban jártas védőügyvéd már az első perctől ellássa a bűncselekménnyel gyanúsított személyek büntetőjogi védelmét, aki a fogvatartott részére a szakmai képviselet mellett a lelki megrázkódtatások közepette egy biztos pontot is nyújt.
Ha hozzátartozóját őrizetbe vették, letartóztatását rendelték el vagy azok elrendelése várható, ne késlekedjen felvenni Ügyvédi Irodánkkal a kapcsolatot a komplex, szakszerű és professzionális védelem minél hamarabbi felépítése érdekében.