Amikor a felek már nem tudnak egymással boldogan élni és különválnak útjaik, a legfontosabb és a magyar bírósági gyakorlatban is az első helyen álló és megoldandó kérdés a közös gyermeknek a további sorsa. Azért, mert a szülők már nem tudnak együtt élni, a gyermeknek lehetőleg egy olyan környezetet kell teremteni, amely valamelyest hasonlít a korábbi, meghitt családi élethez. Mind az apának, mind pedig az anyánk a sérelmeiket hátrahagyva a gyermek elsődleges erkölcsi, szellemi és pszichológiai fejlődését szem előtt tartva kell meghozniuk a gyermeküket érintő döntéseiket.
A kapcsolattartás körében maga a törvény is úgy fogalmaz, hogy a kiskorú gyermeknek joga van ahhoz, hogy a különélő szülővel személyes és közvetlen kapcsolatot tartson, míg a különélő szülőnek ez nem csak joga, hanem kötelezettsége.
Hogyan is valósulhat meg a kapcsolattartás?
- a gyermekkel való személyes találkozással, azaz a szokásos tartózkodási helyen való meglátogatással
- a gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitellel,
- a gyermekkel való személyes találkozás nélkül (pl. hagyományos és elektronikus levél, telefon, skype, csomagküldés)
- a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttléttel
Sokan nem tudják, de maga a törvény rendelkezik úgy, hogy a kapcsolattartás joga a bíróság vagy a gyámhatóság által meghatározott kapcsolattartási rend keretei között kiterjed a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelére is (pl. a külön élő szülő szokásos tartózkodási helye külföldön van, vagy csak üdülési célból).
Kit terhelnek a gyermek elvitelével felmerülő kiadások?
Az általános gyakorlat alapján ezen költségek a kapcsolattartásra jogosultat terhelik, azonban a feleknek természetesen van lehetőségük arra, hogy a költségeket megosztják egymás között, vagy esetleg a bíróság vagy gyámhatóság dönthet úgy, hogy azt teljes mértékben a kapcsolattartás biztosítására köteles személynek kell állnia.
A gyermekkel történő kapcsolattartás rendezése történhet a felek megállapodásán vagy alapulhat az a bíróság döntésén
A kapcsolattartás a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők egyezséget köthetnek, míg egyezségük hiányában a kapcsolattartásról – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt. Ha pedig a felek között nincs folyamatban házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per, a gyámhatóság dönt a kapcsolattartás kérdésében. Akár a bíróság, akár a gyámhatóság dönt, figyelembe kell venni a gyermek korára, egészségi állapotára, életkörülményere, a szülők személyes körülményere és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményére.
Az elmaradt kapcsolattartás pótlása
Abban az esetben, ha a különélő szülő fel nem róható okból nem tud eleget tenni a kapcsolattartásnak, úgy azt a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell. Fontos azonban, hogy erről előzetesen, igazolható módon köteles tájékoztatni a másik szülőt.
Felügyelt kapcsolattartás
Felügyelt kapcsolattartás elrendelésével a gyámhivatal arra törekszik, hogy a gyermek számára biztonságos körülmények között segítse elő a kapcsolattartásra jogosulttal a családi kapcsolat felépítését vagy helyreállítását.
Ebben az esetben a találkozására a család- és gyermekjóléti központ kapcsolattartási ügyeletén vagy más, kapcsolattartással összefüggő tevékenységet nyújtó szolgáltató által biztosított helyszínen, a kapcsolattartást felügyelő szakember jelenlétében és tanácsadása mellett kerül sor.
A házasság felbontásával vagy az élettársi életközösség megszűnésével kapcsolatos legfontosabb kérdés rendezése a közös gyermekek különélő szülővel való kapcsolattartásának szabályozása, így e körben célszerű szakszerű jogi képviselet igénybevétele mellett kialakítani a közös gyermekek számára legmegfelelőbb kapcsolattartási rendet.
A gyermek kapcsolattartását érintő kérdésekkel kapcsolatban keresse Ügyvédi Irodánkat bizalommal az alábbi elérhetőségeken.